Műlégykötő chenille és fonal

A chenille és a fonal nem felcserélhető megnevezések

A műlégykötő chenille magból és bolyhos, kiálló szálakból áll. A mag biztosítja a szilárdságot, a bolyhosság pedig az átmérőt, a textúrát és a fényvisszaverést határozza meg. A fonal szálakból vagy filamentekből készül, amelyeket egyetlen szállá sodornak, csavarnak vagy kötegelnek. Egyes fonalak feltekerve hasonlíthatnak a finom chenille-re, de szerkezetük és kezelésük továbbra is eltérő.

Hogyan válasszon chenille-t?

• Átmérő: a kész test méretét igazítsa a horoghoz, ne csak a laza anyagot vizsgálja.
• Bolyhosság: a rövid bolyhozás tömör testet ad, a hosszú szálak élénk vagy bozontos körvonalat alakítanak ki.
• Mag: az erős, rugalmas mag szabályosabban követi a görbületeket, és szorosabb feltekerést is lehetővé tesz.
• Felület: a matt, áttetsző, gyöngyházfényű, fémes, UV-kezelésű és sávos változatok eltérően verik vissza a fényt.
• Sűrűség: a ritkább chenille szétkefélhető, a sűrű chenille gyorsan elfedi az altestet.

Gyakori chenille-konstrukciók

A finom és mikroméretű chenille kis méretű nimfákhoz, lárvákhoz és kompakt testekhez illik. A standard és közepes méretek számos woolly bugger és általános streamer elkészítésére alkalmasak. A cactus, crystal és sparkle chenille fényvisszaverő szálakat hordoz a bolyhozásban. A polar és hosszú szálú chenille mozgékony, hackleszerű hatást kelt, míg a tarka vagy sávos anyagok több különálló szál egyesítése nélkül hoznak létre színváltásokat.

Mit ad a fonal?

A fonalból sima szárazlégytestek, szegmentált nimfák, szövött testek, indikátorok, ikrák és tömör streamer-szakaszok készíthetők. Az antron jellegű és más szintetikus fonalak áttetszőséget és szabályozott csillogást adnak. A gyapjú és a gyapjúszerű fonalak több vizet vesznek fel, és lágyabb, visszafogottabb felületet eredményeznek. A polipropilén-alapú lebegő fonalakat gyakran posztokhoz vagy szárnyakhoz választják, de a lebegés továbbra is a teljes műlégytől és az alkalmazott kezeléstől függ.

A chenille előkészítése és feltekerése

1. A bekötési végen a szálak eltávolításával tárja fel a mag egy rövid szakaszát.
2. Rögzítse a csupasz magot, hogy az első menet ne hozzon létre vastagodást.
3. Szorosan egymás mellé helyezett menetekkel teljes fedést, ritkábban elhelyezett menetekkel pedig látható altestet alakíthat ki.
4. Minden menet előtt söpörje hátra a hosszú szálakat, hogy ne csípje be őket.
5. A lezáró végen távolítsa el a szálakat a magig, majd tisztán kösse le.

A fonaltestek szabályozása

A fonal vékonyabb szálakra osztásához bontsa ki a sodrást, vagy nagyobb térfogatért egyesítsen több szálat. A lapos szál simább felületet ad, a további sodrás kerekebbé és feszesebbé teszi a testet. Egyes szintetikus fonalak nyújtása csökkenti a látszólagos átmérőt, ezért a teljes testen tartsa egyenletesen a feszítést.

Anyagválasztás műlégytípus szerint

• Kis méretű nimfa vagy lárva: finom chenille vagy osztott fonalszál.
• Woolly bugger: a hackle és a rendezett fej számára elegendő helyet hagyó méretű chenille.
• Streamer: a kívánt profilhoz választott fényvisszaverő, sávos vagy hosszú szálú chenille.
• Szárazlégy-poszt vagy jól látható szárny: a szükséges merevségű és láthatóságú világos fonal.
• Szövött test: egyenletes átmérőjű és kontrasztos színű fonalak.

Gyakori problémák

A lépcsőzetes testet általában a túlzott átfedés vagy az egyenetlen altest okozza. A vaskos fej akkor alakul ki, ha a chenille-t ép bolyhossággal kötik le. A hosszú szálak eltűnnek, ha a későbbi menetek alá szorulnak. Ezeket a hibákat előkészítéssel és szabályozott feltekeréssel korrigálja, ne a kész test agresszív visszavágásával.